Szakosztályunk alapító-elnökét, idősebb Losonczi Ottót is beválasztották a Magyar Birkózók Szövetsége hírességek csarnokába. Gáspár Tamás után Brüll Alfréddal együtt másodikként került be a sportvezető kategóriába. A birkozoszov.hu-n megjelent cikket változatlanul tesszük közzé.
Az ESMTK idén épp 20 éve alapított birkózószakosztálya fantasztikus sikereket tudhat maga mögött: fennállása óta tavaly összességében nyolcadik alkalommal nyerte meg az egyesületi rangsort, a klub sportolói 2006 óta 1014 érmet szereztek az országos bajnokságokon, és 2025-ben a 400. ob-címüket is megünnepelhették.
„A jó közösség megteremtése filozófiánk egyik alapköve, ha ez megvan, akkor a tehetségeink is megtalálhatják az útjukat. Sportágunk eredménycentrikus, elengedhetetlen, hogy legyenek sikerek, ám ennek a jó közösség az alapja, meg persze a kemény munka” – nyilatkozta Losonczi Ottó az MBSZ-nek.
Az ESMTK elnöke munkájának gyümölcseként számos különleges pillanatot élhetett át az elmúlt 20 évben. A legfelemelőbbek közül hármat is említett: „Szőke Alex számomra elég kritikus időben szerezte meg egyesületünk első aranyérmét világversenyen – 2016-ban lett ifjúsági világbajnok, akkor, amikor nagyon beteg voltam, tüdőembóliával küzdöttem. Csodálatos pillanat volt! De a legfelemelőbb természetesen az, amikor a fiam, Dávid felnőtt-világ- és Európa-bajnoki címet ünnepelt.”
Losonczi Ottó abba is beavatott minket, hogy az ő megítélése szerint milyen az igazán jó sportvezető: „Amikor visszatértem a birkózáshoz 2006-ban, sokan azt hitték, hogy pénzzel megvásárolhatják a sikereket – én nem ezt az utat választottam, hanem a kőkemény munkát. Négy-öt évet adtak nekem a sportágban, ennek már több mint húsz éve. Hogy milyen a jó sportvezető? Nehéz megfogalmazni. Én a közösségépítést tartom az egyik legfontosabb feladatnak. Mindig kemény típusú vezető voltam, az üzleti életben és a sportban egyaránt. Kemény vagyok és következetes, szerintem ez is elengedhetetlen. Ahogyan a példamutatás, valamint az, hogy hiteles legyek a sportolók előtt.”
Gáspár Tamás után – az 1944-ben elhunyt Brüll Alfréddal (posztumusz) együtt – Losonczi Ottó a második, akit sportvezetői kategóriában beválasztottak az MBSZ hírességek csarnokába: „Minden embernek jólesik, ha az elvégzett munkáért elismeréssel illetik, ez esetemben sincs másképp. Ebben a díjban húsz év kőkemény munka van.”
Kíváncsiak voltunk arra, miként látja Losonczi az ESMTK következő két évtizedét: „Azt nagy valószínűséggel már nem velem éli végig a klub, akkora már hetvenkilenc éves lennék. Mindig törekszem az innovációra, ahogyan az életben, a sportban is meg kell újulni, haladni a korral, az ifjúsággal – ez több-kevesebb sikerrel összejön. Van azért még egy-két tervem, amelyeket meg szeretnék valósítani, például azt, hogy egyszerre nyolc évfolyamnyi sportosztályunk legyen. Úgy saccolom, akkor már több mint kétszáz birkózóval foglalkozhatnánk nap mint nap, jelenleg nagyjából százötvenen vagyunk. Egyébként nagyon büszke vagyok arra, hogy a negyedik sportosztályunkból hét válogatottat is adunk a magyar birkózásnak, ők tehát mind osztálytársak, ez fantasztikus, egyben megható.”
S hogy Losonczi Ottó pontosan meddig is tervez a birkózás vérkeringésében maradni?
„Amikor az edzőin felbosszantanak, legszívesebben azt mondanám, hogy már holnap abbahagyom! De a viccet félretéve: egyelőre a 2028-as Los Angeles-i olimpiáig tervezek. Hogy utána mi lesz, az erősen költői kérdés, azt sem tudjuk megmondani, hogy holnap mi történik. Szóval 2028, Los Angeles, aztán meglátjuk!”